Don Canizo con Amire Bécsi Regionális versenybeszámolója

2018/02/15. - írta: Promie Motz

Fogadjátok sok szeretettel régi játékostársunk, Caniz élménybeszámolóját! A 2018. februári Bécsi Regionális verseny igaz történetét meséli el nektek. Korábban már közöltük Kovács Imi beszámolóját is (I. rész, II. rész).

Bécsben jártam és jól bemutatkoztam :)

Prológus

Több évnyi játék és verseny után rávettem magam, hogy részt vegyek egy külföldi megmérettetésben. A versenyt megelőző hetekben Feri barátunkat felkértem egy személyes pilótakártya elkészítésére, amihez megfelelő alapanyagokat szolgáltattam. Időre elkészült vele és egy általam ismert helyen kinyomtattam 18 példányban. 9-et akartam, de a másik 9-et ajándékba kaptam. Tervem az volt velük, hogy minden ellenfelemnek adok egyet belőle, amolyan souvenirnek tőlem.

caniz2.jpg

Vittem magammal a versenyre Feri barátunk pilótakártya alkotásaiból is egy pár darabot. Gondoltam, megpróbálom őket értékesíteni, ezáltal is Ferit promótálva :)

2018. február 3., szombat
Föld > Európa > Magyarország > Budapest

Reggel 6:10-kor keltem útnak az 1-es villamossal, hogy biztosan időben odaérjek a Népligetből Bécsbe 7:00-kor induló buszhoz. 6:35-kor egy megállóval a Népligeti megálló előtt a villamos lerobbant, az áram elment. Az utazás izgalmától amúgy sem voltam álmos vagy punnyadt, de ha az lettem volna, a villamos lerobbanása magamhoz térített volna rendesen. Ha lekésem a Bécsbe induló buszt, akkor bukó az egész.

Szerencsére a villamos hamar magához tért és ahogy terveztem, 6:40-re megérkeztem a megfelelő buszmegállóba, ahol már 4 másik harcostársam várt rám. A 3 órás utazás esemény nélkül telt, a határ környékén elterülő szélerőművek látványa törte csak meg buszból látható sematikus kilátást.

2018. február 3., szombat
Föld > Európa > Ausztria > Bécs

Bécsbe érve egy olyan busz-pályaudvarral találkoztunk, amit inkább gondoltunk volna valami menekült vagy maffiózó találkozónak, buszokkal. Egy híd alatt, építési területektől övezett kevésbé kivilágított helyen parkoltak és álltak ki-be a buszok. Bendzsi tapasztalatával felvértezve, metrózva elkommandóztunk a verseny helyszínére. A félreeső utcában lévő alagsori objektum adott teret a regionális versenynek, ami láthatóan aktív szerepet tölthet be a helyi és környéki szerepjátékosoknak, terepasztalos vagy sima terepen játszódó figurás játékosoknak, illetve egyéb kártyás, kockás vagy táblás társasjátékosoknak. A helyszínen a szervezők és néhány figyelmes helyi játékos üdvözölt minket. A kezdésig nem sok idő volt hátra, így gyorsan elintéztük a regisztrációt és gyakorlatiasan kipakoltuk játékkellékeinket és felkészültünk az első megmérettetésre. Én 4 db Green Squadron kötelékébe tartozó A-Winget vittem Harpoon-nal felszerelve, és magamból kiindulva inkább készültem arra, hogy nem fogok velük eltalálni semmit, ezért a Munitions Failsafe és a Saturation Salvo kombóval támogattam meg szerény pilótáimat.

A szervező elindította a versenyt, gyorsan felkonferálta a verseny lényegét, kollektívan köszöntött minket magyarokat, majd felsorolta, hogy ki ki ellen és melyik asztalon fog megküzdeni az első csatában. Én személy szerint egy olyan helyi játékossal kerültem egy asztalra, akinek ez volt az első verseny részvétele. Igen szegényes angol nyelvtudásommal megnyugtattam, hogy nincs oka izgalomra vagy aggodalomra, baráti játék lesz, ahogy tőlem megszokhatta már a magyar közösségünk. Lowhhrick, Gemmer Sojan és Miranda állt velem szemben, de hogy mivel voltak felszerelve, már nem emlékszem. Sose tudtam ezeket megjegyezni, még az adott csatára sem :D

Átadásra került az első ellenfelemnek a Caniz pilótakártya a csata kezdése előtt és nagyon tetszett Neki, ahogy minden további ellenfelemnek is. Mindenki jót mosolygott rajta és nagyon szívesen fogadta. Az óra indításával elkezdődött az első csata.

Természetesen igyekeztem rászólni első ellenfelemre, ha egy akciót elfelejtett, meg próbáltam javaslatokkal élni, hogy melyik helyzetben mi lenne a javasolt döntés, ugyanis láthatóan játéktapasztalatból is hiányt szenvedett. Hálás volt érte és nagyon kellemes csatát játszottunk. Mind a 4 Harpoon rakétát sikerült kiköpnöm. Lassabb játékos volt, így az időnk lejárt és pont alapján én nyertem meg ezt a csatát. Ha folytathattuk volna, valószínű, hogy szintén én vittem volna ezt a pálmát.

img_20180203_170304.jpg

Második csatámból csak arra emlékszem, hogy nagyon nem szépen repültem és ez végzetes is volt. Összesen egy Harpoon rakéta repült ki tőlem, a többire nem volt alkalmam, mert a kicsi A-Wingek a sok Blank és Focus token nélküli Focus dobásokkal hamar leestek.
Első vagy második csata után (nem nagyon figyeltem meg) volt egy ebédszünet, amit egyik harcostársammal arra használtunk fel, hogy felderítsük a közeli boltot és vegyünk folyadékot, meg nasit. Én gyorsan vettem egy souvenirt is páromnak.

Harmadik és negyedik csatámra is alig emlékszem már. Biztosan találkoztam Dengarral és Ghosttal is, de egyik felállás sem maradt meg bennem. A-Wingjeimmel jól repültem, meg voltam magammal elégedve, nem úgy a kockadobásaimmal. Egyik csatában összesen 2, azaz kettő Evade-t dobtam a 4 db A-Winggel. Támadásokra is elég ramatyul dobtam, kb 20%-os sikereim voltak annak ellenére, hogy többször sikerült repüléssel számomra kedvező helyzetet kialakítani.

img_20180203_185617.jpg

 

Elkövetkezett a nap utolsó csatája, számomra az egyik utolsó asztalon. Itt is volt ellenem egy Ghost és egy igen nagy szerencsével nyertem csak meg a csatát. 2 db A-Winget elvesztettem csata közben, és bár leszedtem a Ghost kísérőjét, egy Sheathipede-class Shuttle-t, a Ghost-ból kirepült belőle egy korábbi verziója a kicsinek. A Ghostot folyamatosan csipkedtem és amikor csak lehetett blokkoltam.

img_20180203_190104.jpg

A szervező/bíró jelezte, hogy még 1 perc van a csatából és azzal a lendülettel indult a helyszín másik felébe, hogy ott is jelezze a csata utolsó percét. Mi kb. 1 percen belül befejeztük az aktuális kört és az ellenfelem állt nyerésre. Ghost 1 hullon maradt és az egyik sarokba igyekezett eltávolodni. A megmaradt két A-Wing irányban volt, úgyhogy javasoltam egy gyors utolsó kört. Ellenfelem belement, rosszul döntött. A két A-Wing, bár csak Range 3-ban, de rá tudott lőni a Ghostra és az utolsó lövés eredményezett egy sikeres találatot. Így a Ghost leesett és a csatát pont alapján megnyertem.

A nap végéig nem sikerült elérnem, hogy Feri által készíttet művészi portékát megvételre kínálgassam. Imi segítségével azért a szervezőtől engedélyt kértünk arra, hogy ezeket a remekbe szabott pilótakártyákat eladásra kínáljuk, de sajnos az eladás nem az én asztalom. Az igen fárasztó, de kellemes csatározások után harcostársaimmal összekészültünk és elhagytuk a lokális létesítményt. A szállás nem volt közel, szintén metróztunk. Természetesen ügyes módon először rossz címre mentünk és várakoztunk pár percet, mire kiderült, hogy bár az utcát nem tévesztettük el, de a házszámot igen. 39 helyett 13-hoz mentünk, jó magyarokhoz illően, 3-mal osztva a valós házszámot :D

A szállást biztosító épület a budapesti világháborús épületek mintájára készült, nekem épp ezért nem volt ismeretlen. A szállást adó úriember egy 2 méternél magasabb figura volt, de szerencsénkre a barátságos arcát mutatta felénk. Maga a 3. emeleti szállás szerintem igen kellemes volt, egy felújított és rendbe rakott kecó, tiszta és jól felszerelt.

img_20180203_204849.jpg

Gyors lakásfoglalás és rövid szusszanás után harmad magammal elmentünk a csapat számára pizzákat és innivalót szerezni. Marci hozott hazai bolti bort, így a pizza mellé megvolt a kísérő :) A pizzákat, ha jól emlékszem, egy török pizzázóból szereztük be, ahol az egyik, számunkra ismeretlen kolbász szerű húst az eladó úgy mutatta be, hogy a nyakába akasztotta a fürtöket és azzal vigyorgott ránk. Ízre viszont nagyon finom volt, enyhén csípős kísérő ízzel.

A napot viszonylag hamar zártuk, negyed 11-kor. Mindenki kellően fáradt volt hozzá, hogy tudjon aludni. Az éjszaka viszont nem telt eseménytelenül. Talán hajnali 1:20 körül megszólalt a kapucsengő. Hosszasan. És egymás után, kisebb szünetekkel, többször is. Szörnyű hangja volt, főleg ennyiszer meghallgatva. Bendzsi volt a legközelebb a kaputelefonhoz, mivel Ő aludt nappaliban egyedül, mi meg 4-en a hálószobában négy külön fekvőhelyen. A kapucsengetők vagy 40 percig próbálkoztak bejutni a lépcsőházba, általunk ismeretlen okból kifolyólag. Hajnali 2 körül abba maradt a próbálkozás és aludhattunk tovább.

 2018. február 4., vasárnap
Föld > Európa > Ausztria > Bécs

A reggel kényelmesen és határozottan telt, de kisebb késéssel elhagytuk a kecót. A lépcsőházban a bejáratnál hányás nyomokat véltünk felfedezni, ami tegnap este még nem volt ott. Feltételezhetően a kapucsengetők végül bejutottak és egyikük demonstrálta a helyi specialitásokat a közvetlen utókor számára. Bölcsen kikerülve útnak indultunk. Bécs azon része, amerre mi keltünk át, néptelen volt vasárnap. Szinte semmi nem volt nyitva, embert már csak a metróhoz közeledve láttunk, de abból is csak egyet- kettőt. A metrónál azért belefutottunk egy látszólag csövesnek kinéző, félig alkoholos mámorban fürdőző magas figurába, aki hangoskodott egy kicsit, majd miután rátalált rég látott ellenfelére, egy ajtófélfára, belerúgott, majd lazán megjegyezte: "ez a leggyengébb láncszem". A magyar kultúránk ott is gyökeret vetett :)

Pár perc késéssel visszaérkeztünk a verseny helyszínére. A Top 8 csatározás így kicsivel 10:00 után kezdődött, amibe Marci és Imre harcostársunk jutott be.

img_20180204_105356.jpg img_20180204_105405.jpg

Zoltán barátunk úgy döntött, elmegy városnézőbe, mi meg Bendzsivel elkezdtünk játszani egy csatát, hogy felkészüljünk a Side Eventre, ami elvileg 11:30-kor kellett volna, hogy kezdődjön. Nem sikerült végigjátszanunk, a Top 8 mintha hamarabb befejezte volna a megmérettetéseket. Marci sajnos kiesett az élvonalból, az utolsó körnél fordult ellene a kocka.

img_20180204_113009.jpg

Miközben még javában folyt a Top 8-as küzdés, Bendzsi segítségével megkértük a szervezőt, hogy majd a Side Event előtt konferálja be, hogy vannak ezek a szép alkotások (Feri pilótakártyái) és meg lehet őket venni. Megmutattuk Neki mind a 9 féle pilótakártyát és azzal a lendülettel mindegyikből gyorsan vett is egy-egy darabot. Ezt megelőzően tőlem személyesen szintén kapott egy Caniz Pilóta kártyát, souvenirként :) Elkezdődött a Side Event.

A Side Event 3 csatából állt, közte egy ebédszünettel. A közelben volt egy főleg csirkezabálós hely, kínai szakáccsal. Ennek okán azért volt kínai kaja is. Normál áron megfelelő méretű adagokat szolgált fel. Hárman kimentünk ide ebédelni, de 3 osztrák játékos megelőzött bennünket, hamarabb adták le a rendelésüket is. Kellemes meglepetésként ért minket, hogy összetoltak két asztalt az étterem részben, hogy hozzájuk üljünk le ebédelni. A kínai szakács mind a 6-unk ebédjét egyszerre jelezte, hogy készen van, így valóban közös ebédet tudtunk megejteni Velük. Láttuk, hogy nem fogunk időre visszaérni, de mivel nem csak mi, magyarok fogunk késni, hanem a helyi képviselet néhány játékosa is, így nem aggódtunk.

Imre barátunk kiesett a Top 4-ből, de Top hármasként, miközben még folyt a Side Event. Ebben a 3 csatában továbbra sem volt velem Fortuna és még magamhoz képest is nagyon rosszakat dobtam. Blank blankot követett. Focus tokennek blank, anélkül Focus dobásaim voltak főleg. Azért két csatát majdnem megnyertem, csak épp nem tudtam leszedni az ellenfél hajójáról az utolsó Hull-t ezekkel a tehetséges dobásokkal.

Az esemény zárórésze az eredményhirdetés volt. Én valahol az utolsó 25%-ban végeztem, de nem számoltam és a helyezések számát sem hallottam vagy értettem. Ahogy mindenki, azért egy Zuckhuss pilótakártyát én is kaptam, bár nem tudom, mihez fogok vele kezdeni. Ahogy lenni szokott, végigtapsoltunk mindenkit és az arra érdemesek megkapták nyereményeiket.

Ezután jött a számomra igen hatalmas élmény, a Side Event eredményhirdetése. Bár nem gondoltam volna, hogy ennyire megható lesz számomra. Tudtam, hogy utolsó lettem, de sebaj, volt már így, legalább hamar túl vagyok a szereplésen. A szervező felolvasta nevem, én lettem tényleg az utolsó, de épp ezért kaptam a webshopjukhoz egy 10 EUR-ról szóló kupont, melyen a következő kuponkód szerepelt: Need New Squad
Ez már önmagában is nagyon vicces és szép volt és meghatódtam rajta :) De nem ez volt a legnagyobb döfi. Az eredményhirdetés végén kérte, hogy a regionális verseny legjobb 10 játékosa, avagy a Top 10, menjen közelebb hozzá. Felkonferálta, hogy magyar barátjuk, Caniz, megtámogatta a versenyt a magyar közösség részéről érkező egyedi grafikájú pilótakártyákkal. Ezért a Top 10 játékosai húzhattak a lefordított Pilótakártyákból egyet. Ééés, a verseny győztese avagy a Top 1 megkapta a verseny speciális nyereményét, a Caniz Pilóta kártyát :D Ez egy igen nagy megtiszteltetés volt számomra és nem is gondoltam volna, hogy ilyen előferdülhet. Nem csak velem, hanem úgy egyáltalán.

Az eredményhirdetés után összecuccoltunk, elbúcsúztunk a még jelenlévő osztrák játékosközösségtől és útnak indultunk. Még bőven volt két óránk a buszhoz és amúgy is szerettünk volna még valahova beülni egyet koccintani, így amellett döntöttünk, hogy elmetrózunk a buszhoz és ott a környéken beülünk valahova enni és inni. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a buszpályaudvar környékén a benzinkúton kívül szinte semmi nem volt, ami boltnak vagy vendéglátóipari egységnek lehetne nevezni, ami meg volt, zárva volt. Egyedül egy töltőállomás (benzinkút) volt nyitva, de előre csomagolt szendvicseken kívül más kajának nevezhető dolog nem volt, az alkohol fogyasztástól meg elment a többiek kedve. Rendesen elfáradtak. A töltőállomás eladója meglepetésünkre magyar volt, ez már csak grátisz :) Végül fáradtan a hidegben kivártuk a busz indulását és elindultunk hazafele.

 2018. február 4., vasárnap
Föld > Európa > Magyarország > Budapest

Bár a hazautunk csak Kelenföldig szólt, Imi kivételével, kinek Kelenföld volt a megfelelő választás, a Népligetig kummantottunk :) Ott elbúcsúztunk és mindenki szépen hazatért.

Epilógus

Az osztrák X-Winges játékosközösség, az én aktuális tapasztalatom szerint igen hasonló a magyarhoz. Mindenki barátságos, segítőkész és imádják ezt a játékot, mint játékot. Nem tapasztaltam olyat, hogy bármelyikük vérre menne vagy hogy csak a végeredmény számítana. Játszani akartak és játszottak is. A végére már az én nagyon gyenge angol tudásommal is bátrabban és korrektebben tudtam ellenfeleimmel beszélgetni. Listám furcsaságát a magyar közösség már megszokhatta, ott azért ez nagy újdonság lehetett, mert mindenki, aki megállt megnézni a 4 db A-Winges listámat, oda volt meg vissza :) Bár láttam egy osztrák, 4 Lambdából álló Squadot is, mégis nagyon kedvelt lett az én listám. Szabálymagyarázatban nagy segítségem voltak magyar harcostársaim és nagyon szimpatikus volt, hogy a beszélgetésbe becsatlakozott osztrák játékosok sem vitába szálltak, hanem segítettek az ellenfelemnek megmagyarázni, hogy mit miért és hogy. Nem volt részrehajlás semmilyen érdekből, én így vettem ki.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat. Én legalábbis biztosan. Féltem a külföldi versenytől, lévén, hogy egyrészt 2001-ben voltam utoljára külföldön, Bécsben valamikor a 90-es évek fordulóján és szegényes angol nyelvtudásommal kevésbé tudok kommunikálni, csata közbeni kommunikáció nélkül meg nagyon sematikusnak, száraznak érzek egy csatát. De kellemes csalódtam az egészben, a külföldi játékosokban és magamban is. Köszönöm szépen a harcostársaimnak, hogy végig velem voltak ezen a két napon és nem hagytak elveszni :)

Don Canizo con Amire

Köszönjük szépen Caniz, hogy megosztottad veled az élményeidet! Remek összeírása a történteknek!

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vorosotos.blog.hu/api/trackback/id/tr4013669298

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.