X-Wing: első évem a hobbiban

 A cikk eredetileg az swmini-n jelent meg.

A mai blogbejegyzésemből talán nem fogtok sokat okulni. Elsősorban szeretném kifejezni a hálámat a közösség felé, ami engem is, mint sok új tagot, befogadott. Nagyon sok érdekes embert ismertem meg, akikkel mind érdemes leülni és játszani, mert sokat jelent nekik az X-Wing, és a sportszerűség határain belül mindent megtesznek a győzelemért, ami szükséges ahhoz, hogy Én is megpróbáljak a lehető legjobban játszani. Végeredményként így alakulnak ki azok a meccsek, amik tényleg csak millimétereken dől el, vagy pedig egy-egy szerencsétlen kockadobáson.

Ha már szóba hoztam. A legfontosabb dolog, amit tanultam az évben:

1. A kocka

Mindenki érezte már úgy, hogy elárulja a kocka. És néha ez a helyzet. Azonban a legtöbb helyzetben sokkal nagyobb hiba az, hogy a listánkból kifolyólag, vagy a repülésünknek köszönhetően nem dobunk elég számú kockát. Elképesztő mennyiségű fejlesztés és akció van, ami módosítani tudja a kockadobásunkat, vagy újradobhatjuk az üres oldalakat. Éljünk velük. Howlrunner-es 7 db TIE-os swarm sokkal többet sebez várhatóan, mint a 8 db TIE-os.

Van olyan, hogy az ellenfélnek jobb a kockája, de ha bekalkuláljuk, hogy jobb repüléssel esetleg eleve kevesebbet lőttek volna ránk, stb., akkor csak nagyon-nagyon kevés az a meccs, ami tisztán ott megy el.

Természetesen néha a módosítás sem elég. Amikor Soontir Fel egy fókusz tokennel Stealt Device + AutoThrusters mellett felrobban az első lövéstől, az sajnos benne van a pakliban. De a lényeg, amire rátérnék a következő pontban:

2. Ne adjuk fel

Meglepően sok mérkőzésem volt, amit csak barátilag játszottuk a GémKlub-ban, és okokat nem firtatva, de hamar 1 hajóra csökkent a flottám mérete. Egyszer, amikor Corran Horn 3 Interceptor ellen repül, amiből 2 még sértetlen, az nem tartozik azon szituációk közé, amelyeknél Corran-re fogadnánk.

Elmenekülni nem szeretek sajnos a hajóimmal a győzelemért, plusz nem is időre játszottunk, meg egyébként is, én álltam vesztésre, tehát nagyjából a feladás maradt az opcióm, mert minek húznám a másik idejét. Ugyanakkor az emberek szeretnek megdolgozni a győzelmükért, jobb érzés lelőni az össze hajót a pályáról, mint ha az ellenfél hátrányból feladja, mondván, úgy se nyerheti meg.

Ezért én se szoktam a legtöbbször feladni, amikor van minimális esély is, és azt javaslom, ti se tegyétek, részben az ellenfél iránti tiszteletből, részben, mert mindig van egy kicsi esélyünk, hogy nyerjünk. Ha az utolsó hajónk sorra elkezdi leszedni az ellenfél hajóit, azt elég kevesen szokták pókerarccal bírni, és a végén megpróbálnak még kockázatosabban repülni a győzelemért. Ami részben egy jó dolog, ugyanakkor mérlegelnünk kell, hogy mi a számunkra megengedhető.

3. Kockázatvállalás mértéke

Kezdetben gondolom mindig mindenki úgy repült, hogy ha egyszer stresszt kapunk, akkor azt nagyon hamar leszedjük, gyakorlatilag egyből, elkerüljük az aszteroidákat, a szándékos ütközéseket saját hajókkal, stb.. Aztán ezen részben változtatunk, ahogy belejövünk a játékba. Kialakul egy repülési stílusunk. Nem szabad belesüppednünk ebbe a stílusba.

Egyik utolsó idei versenyen 4 meccsből  2-szer azért kaptam ki, mert a szemfüles ellenfeleim aszteroidákon átrepülve állítottak fel blokkokat, míg én arra számítottam, hogy megkerülik, és én ahhoz helyezkedtem. Mivel Én korábban szerettem Dash-t reptetni, vele szándékosan is törmelékről-törmelékre repkedtem, ugyanakkor a többiekkel szép ívben elkerültem az űrszemetet is. És amikor olyan ellenfél ellen repülök, akinek nem ismerem a stílusát, sajnos a saját repülési stílusomat szoktam rájuk levetíteni.

Igen, NÉHA át kell repülni az aszteroidán, meglepni a másikat, felállítani egy jó blokkot az ellenfél ászának, mert többet ér, mint plusz egy akadályozott lövés, akcióval. Néha nem szabad leszedni a stresszt, mert cserébe az ellenfél összes hajója Range 1-ből fog minket lőni, jobban járunk a lehető leghosszabb kanyarunkkal.

4. Mennyiség kontra minőség

Avagy swarm-olni, vagy nem swarm-olni, az itt a kérdés. Én, hangsúlyozom, Én, kettő darab 2 kockás támadást lecserélnék egy 3 kockásra, és kettő darab 3 kockásat egy 4 kockásra. Persze Decimator-ok ellen jobb a Swarm, de a birodalmi ászokat meg nem is sebzik a Z-95-ösök. Ez repülési stílus függő. Eleve, mint lázadó pilóta, átlagosan drágábbak a hajóink, mint a birodalmiaké, így gyakrabban látunk 4 hajós lázadó "swarm"-okat, mint 7 vagy 8 Z-95-öst. Játékstílustól függően persze valaki előnyben részesíti a Swarm-okat, és ez így is van jól, mert nagyon jó érzés őket az asztalon viszont látni.

Eleve szeretek nevesített hősökkel repülni, jobban vonz, mint egy rakat Olcsó János. Játékmechanikailag pedig az, hogy később lépek, korábban lövök, lehet Elite pilot talent-em, és még valami pilóta képességem is, az mind remek és vonzó lehetőség. Kevesebb hajót könnyebb mozgatni, ugyanakkor az ellenfél egy sikeres blokkoló manővere az egész haditervemet felboríthatja. Amivel rá is térnék a következő pontra:

5. Blokkolás és akciók

Ezt a játékot akciókra játsszák. A fenti okokat leszámítva az ász pilóták és szinergiák legnagyobb előnye, hogy így eszméletlen mennyiségű akciókhoz jutunk. Ezt hívják az angolok action economy-nak. Soontir Fel például szeretne magán minden körben pontosan 1 darab stress jelzőt, hogy kapjon egy focus token- a képességéből kifolyólag. Így a leggyakoribb választás számára egy olyan lap, ami stresszeli, mit a Push the limit. Így, bár 2 akciót hajthat végre körönként, a stresszért cserébe kap még egy tokent, így azt szoktuk mondani, hogy a Báró 3 akcióval rendelkezik a szokásos build-jében. Ahogy Super Dash is, Táncoló Corran pedig 4-gyel! Boost és vagy Barrel Roll után már jelentősen módosíthatjuk a helyzetünket, focus és vagy evade, valamint target lock pedig mind a támadó, mind a védekező képességünket jelentősen javíthatjuk.

Amint sikerül a fenti pilótákat blokkolnunk, elveszítik a jelentős mennyiségű akciójukat, és a flottánk maradéka lényegesen jobb esélyekkel tudja őket támadni. Arról nem beszélve, hogy a sérült hajóinkkal, ha sikeresen blokkolunk, annál jobb eséllyel maradnak életben. Az ellenfél tűzerejének megosztása egy nem mindig könnyedén kivitelezhető stratégia, de nagyon gyakran vezet eredményre.

Összegezve, mi kell a győzelemhez? Átgondolt sereg összeállítás, még jobban átgondolt repülési terv, jó helyzetfelismerő képesség, hidegvér, kitartás és csipet szerencse. Valamint tapasztalat. Rengeteg tapasztalattal ezek mind fejleszthetőek (na jó, a szerencse nem feltétlen). Paul Heaver nem véletlen lett 3-szoros X-Wing világbajnok, és idén mellesleg Imeprial Assault második helyezett. Minden évben hozott egy listát, egyedit, amit a többiek még nem láttak, nem ismerték az összes gyenge pontját, és mint egy egyébként barátságos úthenger, átgázolt az ellenfelein.

Valamint a lázadóknál jól néz ki az a 4 hajó, erről majd még egyszer okoskodunk egyet a blogon.

Vörös Ötös, készenlétben!