Rebellion - A Harc a Galaxisért elkezdődött!

A cikk eredetileg az swmini-n jelent meg.

Nyugtalanság uralkodik a Galaxisban. A Lázadók tudomására jutott, hogy az Uralkodó rettegett katonai támaszpontja elkészült Mandalore-nál, és a Szövetség támogatását élvező Kashyyyk-ot  jelölték ki első célpontjának. Jan Dodonna, a lázadó Generális fejébe vette, befolyását bevetve körbekémlel Mandalore-on, pontosan mit is takar a HALÁLCSILLAG fedőnevű projekt.,,

Jó, az indulás remélhetőleg elég Star Wars-os. Mert e játék, MAGA a Star Wars eredeti trillógia. Lépten nyomon visszaköszönnek momentumok, de szerencsére nem csak szolgalelkűen másolja a nagy elődöt. Nyilván örülünk, amikor ismerős arcok köszönnek vissza a mozivászonról, de sajnos nincs lehetőségünk minden egyes hőst vagy gonosztevőt magunk mellé állítani egy adott játékon belül. Meg kell választanunk, hogy melyik kezünket harapjuk. De ne ijedjen meg seni, ez a cikk nem egy mély elemzésnek indult, hanem csak a csapongó első benyomásaimat gyűjtöttem össze.

[caption id="" align="aligncenter" width="700"] 162 darab részletgazdag figurát kapunk a játékban[/caption]

Uatapau-n ütöttem fel a lázadó bázisomat, ami akkor még nem is volt lojalista "A Célhoz". Aztán később sem lett az, a császár nyomására a rendszer csatlakozott a birodalomhoz, és egyből kikotyogták, hogy ott van a központom. Mivel a birodalmi játékosnak az a célja, hogy ezt megtalálja, majd bevonuljon/szétlőjje, ezért ez egy elég negatív fordulat volt. Erről később. Visszautalva még az elejére hamarosan el is mondom nektek, hogyan kényszerít rá a Rebellion minket arra, ha nem is mindkét de legalább egyik kezünk pórul járjon.

Például, hozzám befutott az Ezeréves Sólyom, de választanom kellett Chewie és Han között. Mivel az ellenfelem már megszerezte magának Boba Fett-et Darth Vader mellé, és mindkét antihős 3-as "spec ops" értékkel rendelkezett (azaz ezt a speciális típusú küldetéseknél a próbákat három kockával dobják), míg nekem addig csak Wedge-nek volt 2 ilyen ikonja, többieknek meg egy vagy egy sem, ezért bármennyire is szeretem Han-t, a wookie-t ítéltem meg jobbnak ebben az esetben, mert ő is 3-as piros "spec ops" ikonnal rendelkezett. Egyébként 4 fajta küldetés, és így 4 fajta ikon van, és legfeljebb 3 különböző ikon van egy karakteren, míg a többség csak két különböző ikonnal rendelkezik. Páran meg igazi specialistaként csak egy színből használnak sok ikont.

[caption id="" align="aligncenter" width="700"] A játéktér gyönyörű[/caption]

A Rebellion egyik első fordulójában Wedge győzelemre vezette a Szövetséget egy ütközetben, de bár elméletileg kevesebb egységet buktam az űrcsatában, a teljes, Galaxisban lévő seregem nagyobb hányadát elvesztettem. És akkor még nem is volt nálam olyan objektíva, hogy ezt vagy azt semmisítsem meg. Óvatosan kell a nyílt agressziót kezelni addig, amíg nincsen közvetlen célja vele az embernek.

Lázadóként elég könnyű új területeket szerezni, de aztán lehetetlen őket megvédeni. Amíg a birodalom azonban ezeket a tartományokat igyekszik leigázni, addig sem a Lázadó Bázist keresi.

Jan Dodonnát az első körben elkapta Mandalore-on Darth Vader, és nem sikerült megmentenem. Luke azonban szerencsémre gyakran volt támadások célpontja, de mindig kicsúszott a hálóból. Így Palpatine elvesztette a türelmét, és Jan Dodonna lett az új tanítványa, aki átállt a Sötét Oldalra.

A játékban a legnagyobb sikerem az volt, amikor a Halálcsillag elleni támadásom helyett a Halálcsillag ugrott be Naboora a birodalmi seregekkel, hogy kikényszerítsenek abból a rendszerből, vagy megsemmisítsenek, ha nem menekülök el.

[caption id="attachment_8334826" align="aligncenter" width="2048"] Ozzel Admirális túl közel ugrott ki a rendszerhez. Vörös Ötös éppen kiugrott kávézni, így másnak kellett protontorpedókkal próbálkoznia[/caption]

A képen a lázadók szinte teljes serege látható, míg a Birodalom csak a Halálcsillagot és díszőrségét küldte a rendszerbe. A korvett és a Mon Calamari cirkáló volt a fő célpontja a birodalmi sortűznek, előbbi el is pusztult egyből, és csak úgy mellékesen majdnem az összes X-szárnyú is űrszemétté vált. A válaszcsapásban pár TIE-Fighter-en kívül majdnem megsemmisült a Birodalmi Csillagromboló is. Nekem csak csali volt az űrcsata, mert az volt a célom, hogy pár keresztszárnyű hajó elérje a Halálcsillagot, és a korábban megszerzett tervekkel elpusztítsam a terrorgyárat. Köszönjük Dodonna a személyes áldozatot, amit az ügyben tettél, nem felejtünk el.

Wedge megmutatta, hogy nem véletlen éli túl rendszeresen a Halálcsillag elleni támadásokat, most is kilőtte az állomást!

A földi csapataimat azonban egyből lemészárolták az alászálló rohamosztagosok és lépegetők, és a remek birodalmi stratégiának hála szó szerint semmit sem vesztettek. Így nem maradt már számomra semmi más sem a naboo-i űrben, így a seregem maradékával elmenekültem, és a Halálcsillag pusztulása miatt magamban elkönyveltem az egyik főbolygóm elvesztését kisebb győzelemnek. Az Objektíva csíkon (Reputation Marker) is két egységet haladtam a győzelem felé, ami nagyon sok (a lázadó Reputációnak kell elérnie az aktuális kör számlálót, azaz, így két kört vettem el a birodalmi játékostól, hogy ő megtalálja a bázisomat).

A Chewbacca védelem nem jött be, egy-két körrel a toborzás után Darth Vader elkapta a Mygetto-n lázadást szító Leia hercegnőt, Chewbacca pedig kevés volt, mint medvesajtban a brummogás a Sith Sötét Nagyura ellen. Még abban a körben Wedge egy merész gerilla akcióval megsemmisítette a helyőrséget a bolygón, de az még mindig a birodalom fennhatósága alá tartozott, így  Leia ott is maradt börtönében a játék végéig, hála Darth Dodonna közbeavatkozásának.

Ezzel a hősök aránya nálam 8-ról 6-ra csökkent, míg a Birodalomnál 8-ról 9-re nőtt. Ez egy túl nagy különbség volt, nem lett volna szabad hagynom bekövetkezni.

Hősökkel hajtunk végre missziókat, akadályozzuk az ellenfél misszióit, és mozgatjuk a seregeket. A végjátékban nagyon fájdalmas volt, hogy már nem volt lehetőségem a hőseimmel reagálni a birodalmi küldetésekre, mert már mindet szétküldtem a a galaxisban, és így akadály nélkül faggatták ki például a fogoly Leia hercegnőt, hogy na, kicsit szűkítse le, hol is van (az immár új helyre menekített) lázadó bázis. Így idővel nem csak Utapau népe, de Leia is megtört. Az új bázist Kessel-en állítottuk fel, és mivel nem voltam elég gondos parancsnok, így nem volt meg a kellő transzport kapacitásom, hogy Utapau-ról a személyi állományt is átvihessem. Ezt megállapítva hiba volt evakuálni, amint lebukott a bázisom.

A végén a birodalmiak bevonultak Kessel-re, 2 körrel a vége előtt. Azonban legalább egyszer elfelejtettem bejelenteni, hogy pillanatnyilag nagy nehezen pont teljesült az egyik Feladatomnak a célkitűzése, amiért a reputáció markert arrébb mozgathattam volna. Ha ez esetleg még egyszer megtörtént, akkor pedig már győztem is volna (elsőre kicsit sok volt a speciális képesség, saját objektívák, saját missziók, és a birodalmi missziók felügyelete, miközben végig "hátrányból" játszik az ember).

Igen, a játék messze nem szimmetrikus. Ez nem azt jelenti, hogy nincs benne egyensúly. Egyszerűen csak máshogy kell elérnie a két félnek céljait. A lázadók az én vezetésemben megpróbálták felvenni fegyverkezési versenyben a birodalommal a versenyt, és ha sikerül esetleg Mon Calamari-t megvédenem pár körig, akkor a Nagy Hajók terén szinte utolértem volna a Birodalmat, és űrcsatában majdnem egyenlő félként mehettem volna velük ölre. Bár tény, hogy látszólag a lázadók hátrányban vannak, de egyéb trükkökben felveszik a birodalommal a versenyt.

Nagy tanulság, ne hagyjuk, hogy elkapják a hőseinket, vagy ha igen, próbáljuk meg őket néha kiszabadítani.

További emlékezetes momentumok a Lázadás történetéből

• Luke elment Yodához tanulni. Nagy kár, hogy az utolsó körben. Lényegében megtudtuk, mi lett volna, ha befejezi a tanulmányait ahelyett, hogy a lázadókat menti meg a Birodalom visszavág-ban
• X-wing-ek kilövik a Halálcsillagot egy pürrhoszi győzelemben (ez maga az Új remény)
• Mon Mothma nem csak a bothanok elvesztése miatt sír egész nap, hanem aktívan cselekszik
• R2-D2 és C-3PO is kis szerepet kaphat a játékban, kezdő kezünktől függően
• Speciális, karakterekre szabott küldetések és kombók, például Leia átrendezheti az Objective Deck-ünk felső pár lapját, míg Mon Mothma egy bolygót úgy állít az oldalunkra, hogy egyből gyárthatunk is a nyersanyagaiból (ezzel az első körben szinte megdupláztam a katonai potenciálomat)
• Darth Vader és az Uralkodó ijesztő, végig féltem, hogy ebben a körben mivel készülnek az életemet megnehezíteni
• Lázadók rengeteg gerilla misszióval rendelkeznek, például bizonyos egységek elpusztítása, vagy rendszerek gyártási kapacitásának szabotálása
• Úgy nézett ki, hogy elég jól el vannak a nyersanyagok osztva a pályán, ezzel egyfajta egyensúly alakulhat ki, vagy legalábbis esély arra, hogy egy-egy ütközetben felvegye a lázadás a harcot a birodalommal

A Rebellion teljesen más, mint az összes többi FFG-s játék a Csillagok háborúja univerzumban. Talán a grandiózussága miatt egyedül az LCG-vel vethető össze, mert ott is szabadon futhat össze Han Solo a Halálcsillaggal, vagy Boba Fett-tel. Játékstílusa és célközönsége persze jelentősen eltér az előbbitől, valamint az X-Wing-től és az Armadától. Persze, aki a Star Wars-t szereti, az a hangulatában biztosan nem fog csalódni. Ez "A" Csillagok háborúja társas.

Egy összetett stratégiai játék, ahol néha tudni kell a rövidtávú érdekeinkkel ellentétesen cselekedni. Az éppen a kezünkben lévő Feladatok más és más játékstílust igényelnének, így, bár elsőre kevés van belőlük a játékban, mindössze 15, de bőségesen sok újrajátszási lehetőséget adhatnak. A fele hőst nem is volt lehetőségem egyetlen játékban össze toboroznom, valamint a missziók közül is kevesebb, mint a felét húzza fel az ember, és elég sokat meg sem kíséreltem közülük, mert egy játékban erre nincs lehetőség. Így úgy érzem, hogy egyetlen frakcióban is van bőven újrajátszási lehetőség, így hosszú-hosszú évekre leköthet minket ez a társas.

Időigény, a játékidőnk kevesebb volt, mind 3 óra, és ebben benne volt a szabálykönyv lapozgatása is, amikor konkrét kérdések felmerültek, illetve az, hogy minden egyes kártyát, amit felhúztunk, alaposan el kellett olvasnunk.

Az art work-ök között voltak más játékban visszaköszönők, de ez nem probléma, lévén, továbbra is gyönyörűek. Az egyes játék alkatrészek, mind a műanyag figurák, mind a tábla és kártyák és jelzők kiváló minőségűek, könnyű őket egymástól megkülönböztetni, és kitalálni, mi-mire való.

Ezúton is nagyon köszönöm a lehetőséget Tamásnak, hogy kipróbálhattam vele a játékot! Remélem, hogy Ő is, és mi mind még sok időt fogunk vele eltölteni.