Wien Regionals 2018 II. – Az első külföldi versenyem

Az első részben bemutattam, hogyan készültem fel a versenyre és hogyan alakult ki a lista, amivel végül neveztem. Ebben a fejezetben végre a konkrét történések következnek.

A kevés gyakorlás után nem tartottam célszerűnek túl komoly elvárásokat megfogalmazni a részvételemmel kapcsolatban. Ennek megfelelően egyrészt megvolt az általános kívánság, hogy legyenek jó meccsek, találkozzak jó ellenfelekkel és ne csináljak olyan hibákat, amik után a fejemet kell az asztal sarkához kopogtatnom.

Az eredményeket tekintve mindenképp szerettem volna nyerni legalább egy meccset egy külföldi ellenfél ellen (eddig kétszer próbáltam tavaly az I. Magyar Nemzetin, de egyik alkalommal sem sikerült). A másik elgondolásom volt, hogy mivel nem számíthattunk túl sok résztvevőre, a TOP 16-ba való bekerülésben reménykednem talán nem irreális. Itt a kiírás szerint már menő akril stresszjelzőket osztanak a jelenlegi regionális szezonban és jó lett volna valami zsákmánnyal hazatérni az alt art-os Zuckuss mellett, amit a TOP 64 kap (és az alapján, hogy 40 fő volt a maximális versenyzőszám, egy olyat biztosan mindenki zsebre tehetett). A nevezők száma végül 34 volt, 28 osztrák, 5 magyar, 1 német eloszlással. A cut-ot TOP 8-ra hirdették meg, a többiek pedig kiszámolták, hogy amennyiben Store Championship-en szerzett bye-okkal nem borítják fel a rendszert, akkor az első nap 5 mérkőzéséből 4-et megnyerőknek be kell jutnia a másnap lejátszott, egyenes kieséses TOP 8-ba. Ennek megfelelően bíztam benne, hogy 3 győzelemmel és egy értelmes MOV-val meglehetnek a TOP 16-os stressz tokenek.

A meccsek taglalása előtt még egyszer a listám:

Dash Rendar — YT-2400 36
Lone Wolf 2
Heavy Laser Cannon 7
Rey 2
Countermeasures 3
Outrider 5
Ship Total: 55 

Lothal Rebel — VCX-100 35
Reinforced Deflectors 3
Twin Laser Turret 6
Wookiee Commandos 1
Ship Total: 45

Az előző fejezetből kimaradt, de az össz-vissz 8 gyakorló meccsen végig a három legnagyobb űrszemetet vittem, ezt pedig Bécsben sem tettem másként. Alapvetően nem tűnik túl bonyolultnak leírva, amit el szeretnék érni: Rey-en legyen az első lövéskör előtt legalább 2, de sokkal inkább 3 fókusz (emlékeim szerint ez a maximum, amit eddig el tudtam érni), a két hajóm legyen egymástól R2-n kívül a Lone Wolf miatt, de mindketten érjék el ugyanazt a célpontot, Dash legyen ettől a célponttól R3-ban, a többi ellenséges hajó el se érje, a Lothal Rebel pedig attól függően, hogy melyik fegyverrel tudok várhatóan biztosabban sebezni, R1-ben vagy R3-ban álljon a támadott hajótól. Ez az a kiindulási pont, amit az ellenfél listája (pl. a másodlagos fegyverei) és taktikája, a pillanatnyi játékállás, a saját ügyetlenkedésem, az akadályok elhelyezkedése mind-mind befolyásol és igyekszik szétpiszkálni.

Az ellenfelek listáját sajnos nem mindenhol tudom pontosan megmutatni, mert a List Juggler-re való feltöltésre nem igazán kaptak rá a résztvevők, sőt még a Cryodex fájllal is akadt valami probléma, ezért a pontos eredmények és a MOV sincsenek meg, csak a helyezések.

1. meccs – Bettina

Két TIE Defender (Ryad és Vessery), mindkettő TIE/D címmel és Ion Cannon-nal. Mellettük egy TIE Adv. Prototype-ban ülő Sienar Test Pilot, Autothrusters nélkül, címmel. A többi lap sajnos nem maradt meg, Ryad-on valószínűleg PTL volt. Defender-rel (és ellenük is) jó néhány meccset játszottam, így egész tűrhetően képben voltam, mire kell számítani.

Az ionágyú miatt arra is kellett figyelnem, hogy ne álljak olyan pozícióba, ami után ha beionizálják valamelyik hajómat, akkor az 1 előre nagyon rossz helyre tegyen (aszteroidára vagy a pálya szélére úgy, hogy ne tudjak visszajönni. Ez a veszély egy körön belül különösen a Ghost-ot fenyegette, mert Dash azért két lövésből egyet meg tud fogni, ha nem vagyok nagyon béna és nem dobok kiemelkedően rosszul, ha pedig 1 ion kerül rá, akkor a következő körre azért tudok tervezni, mert a tárcsája igen jó. Sajnos a konkrét történésekből kevés maradt meg, annyi biztos, hogy először a Sienar Test Pilot esett le, Dash-ről a Countermeasures felhasználásával eldobattam Ryad target lock-ját, aminek köszönhetően Vessery nem tudta használni a képességét az első lövéskörben, ahol a növelt számú zöld kockákkal Dash ki is védett mindent.

Innentől nekem jött ki jobban a lépés, a Defender-ek kénytelenek voltak megosztani a tüzet és nem is mindig a legjobbakat lépték. Ionágyúval összesen egy lövés talált (ami nagy hajók esetében ugye kevés) a Ghost-ra, ami többször is akadály mögött védekezett és időnként Evade token is volt rajta, de a fél élete azért így is odalett.

Győzelem: 100-22

2. meccs – Andreas

Újabb birodalmi lista, TIE Figher (Dark Curse, aki ellen támadáskor nem lehet fókuszt költeni és kockát újradobni), TIE Defender (Vessery), TIE Striker (Imperial Trainee), TIE Interceptor (Carnor Jax, Autothrusters helyett Targeting Comp. a Stealth Dev. mellé) összeállításban.

Carnor-tól tartottam, mert magas PS-en, reposition opciókkal könnyen bemehet Dash R1-es buborékjába, ami itt kétszeresen is fájdalmas (a Dash-Rey párossal a fókusz akcióim és tokenjeim megpiszkálása komoly fejfájást okozhat).

Az ellenfelem rosszul választott stratégiát és az első körökben rosszul is manőverezett, aminek köszönhetően nem volt olyan szoros meccs, mint amilyen lehetett volna. Három hajója ráfordult a Ghost-ra, mégpedig úgy, hogy a Striker talán R2-ben volt, az ütköző, így akció nélkül maradt Interceptor R3-ban annak az aszteroidának a háta mögött helyezkedett, amire a Defender ráállt (így nem tudott lőni). A negyedik hajó a pálya közepén kolbászolt Dash-sel szemben. A Striker a HLC és a TLT lövések nyomán támadás nélkül leesett, míg a két lövése nem sok kárt tett a hajóimban. A következőkben is a Ghost-ot támadta, akinek itt is elveszett a fél élete, de közben a Birodalom képviselői Carnor, Vessery, Dark Curse sorrendben leestek, mielőtt több sebet elszenvedtem volna.

Az Interceptor pilótájának képessége azt hiszem, egyszer sem kapcsolt be, a Fighter-t pedig utoljára hagytam, mert tudtam, hogy ott egyszerűen addig kell módosítás nélkül dobálnom, amíg le nem esik és az sokkal kevésbé lett volna nyugodt foglalatosság, ha közben a Defender csipkedi a hajóimat.

Győzelem: 100-22

3. meccs – Sam

Az előző részben kifejtettem, hogy mennyire szenvedtem a Ghost+Fenn Rau elleni próbameccs alatt a listámmal, ezért erre nem is fecsérlek sok szót. Ahhoz a listához képest itt még bejött egy Engine Upgrade a Ghost-ra, amit Kanan Jarrus helyett egy lothali lázadó kormányzott. A pontos összeállítás itt található:

Lothal Rebel (35)
Sensor Jammer (4)
Twin Laser Turret (6)
Ezra Bridger (3)
Engine Upgrade (4)
Ghost (0)

"Zeb" Orrelios (18)
"Chopper" (0)
Phantom (0)

Fenn Rau (Sheathipede) (20)
Veteran Instincts (1)
Hotshot Co-pilot (4)
Flight-Assist Astromech (1)

Total: 96
View in Yet Another Squad Builder

A kezdeményt megkaptam, amit esetleg Ghost-Ghost blokkolással a magam javára fordíthattam volna (amit ha nem jó szögből adok elő, akkor akár a PS 11-es coordinate miatt ki is boostolhat, hogy aztán 5 kockával támadjon), de sem az, sem a jó játék nem sikerült. Továbbra sem tudtam ellenszert kiötleni, annak is örülhettem, hogy Fenn Rau leesett, mert 4 életről sikerült leütnöm egy R1-es Lothal Rebel lövéssel. Addigra már akkora hátrányban voltam, hogy Dash alig élt tovább, valamint a pozíciók úgy jöttek ki, hogy én vagy 3 körön keresztül nem lőttem a VCX-100-assal, ugyanis a kezdemény miatt itt is utánam lépett és boostolhatott, ahogy neki jó volt. A fél Ghost-ját még sikerült megcsípnem a teljes megsemmisülés előtt, de elkönyveltem, hogy ez a matchup számomra tényleg nagyon nem fekszik. Hogy valami pozitívumot is vigyek magammal, eldöntöttem, hogy ha legközelebb ilyen meccs lesz, akkor Fenn Rau-t meg sem próbálom lőni, minden tüzet a Ghost-ra fogok koncentrálni, mert bár a Fenn képesség és a Hot Shot Cop. nagyon rosszul hangzik Dash ellen, nem az vert tönkre, hanem a körönkénti dupla TLT vagy Ghost primary+TLT lövések. Úgy gondoltam, hogy ezzel hiába marad ott végig Fenn is, talán mégis jobban járok, ha „gyorsabban” meg tudom szüntetni a Ghost jelentette fenyegetést, mint ha Fenn-t leszedem és utána ugyanúgy elszenvedem a dupla lövéseket.

Vereség: 48-100

A vereség után kicsit letört voltam, mert bár tudtam, hogy az első két meccsen nagy szerencsém volt a sorsolással és a helyükön kell kezelni azokat a győzelmeket, azért felvillant bennem, hogy ha így folytatom, akkor itt egész szép végeredmény is összejöhet esetleg. Na, ennek a harmadik meccs rendesen odatett, de azért volt még kettő, ahol lehetett javítani, valamint a MOV-om nem volt nagyon rossz érzésem szerint, mert bár teljes győzelmet nem arattam, de a vereségnél is lelőttem egy fél listát.

4. meccs – Gerwin

A közelmúltban többen játszottak egy Resistance Bomber-t tartalmazó listával, amiről demonstrálták is, hogy messzire lehet vele jutni. Itt annak egy módosított (bizonyos szempontból talán legyengített) változata jött, ami egy Crimson Specialist (Trajectory Simulator, Bomlet Generator, Deflective Plating), egy Warden Squadron Pilot (Cluster Mines, TLT, Sabine, talán Exp. Interface) és egy Fenn Rau (VI vagy Adaptability, Flight-Assist Astromech, Hot Shot Cop.) squad volt, legalábbis amelyik lapokra emlékszem belőle.

Jobbról elég gyorsan jött a Bomber, balról pedig a másik két hajó. A Bomber-t gyorsan lesebeztem elég jelentős mértékben, miközben az én Ghost-omat is lőtték, de Fenn Rau annyira hátul maradt, hogy még a droid segítségével sem tudott érdemben játékba avatkozni, valamint Dash-t a következő körben sem érte el. A K-Wing egy sikertelen bombázási kísérlet miatt még tovább nehezítette a Shuttle manőverezését (kitett egy Clustert, csak nem ment rá a Ghost), aminek következtében le tudtam olvasztani a magányos bombázót. A Ghost azért közben sokat kapott, a meccsnek lényegében az vetett véget, amikor az 1 életes K-Wing benn volt Dash R1 buborékjában, de az 1 életes Ghost Fenn Rau ellen R3 vagy aszteroida miatt kapott egy zöld kockát és nagy mázlival kézből megdobtam rá a kitérést, így TLT-vel lelőhettem a K-szárnyút, mielőtt Dash-t megsebezhette volna. A Ghost leesett azért a következő körben, viszont ekkor már csak kb. negyed óra volt hátra, az ellenfelem pedig megkérdezte, hogy a több MOV-ért le akarom-e lőni még Fenn-t vagy elmenekülök, mert utóbbi esetben azt javasolja, hogy fejezzük be a meccset. Megbeszéltük, hogy ha utolérne, akkor persze visszalőnék, de tekintve, hogy Fenn ellen pont nem érzi magát jól Dash és teljes életről kellett volna lelőnöm, abban maradtunk, hogy inkább nem kockáztatnám meg, hogy pár rossz dobásból Dash lemenjen fél életre. Ez így ugye nem teljesen szabályos, mert ha valaki feladja, akkor az a teljes 100 pontja lelövődését jelenti, de mivel teljesen korrektnek tartottam a dolgot (hiszen ha nem ajánlja fel, akkor nekem is kötelességem lett volna tovább repkedni, valamint így mindketten kicsit többet pihenhettünk az utolsó meccs előtt), megegyeztünk, hogy a játék végét egy teljes életes Dash és egy szintén sértetlen Fenn jelenléte mellett dokumentáljuk.

Győzelem: nem tudom (kb. 74) – 45

Ezzel 4 meccs alatt megvolt az előzetesen kitűzött 3 győzelem, innentől csak túlhaladni tudtam a várakozásaimon, viszont úgy voltam vele, ha már ez megvan, akkor nagyon jó lenne szerezni még egy győzelmet és akkor életemben először bejuthatnék a cut-ba.

Erre hármunknak volt ekkor esélye, Bendzsi és Marci szintén 3-1-gyel állt. Nem ment rosszul a játék, csak azon izgultam, hogy ne kapjak pont egy ugyanolyan listával nyomuló ellenfelet, mint akitől kikaptam.

5. meccs – „Darth Ace”

Ezen gondolataimba merülve jött bemutatkozni a német ellenfelem, aki gyorsan el is kezdte lepakolni Ghost-ból és a kétféle Phantom-ból álló seregét az asztalra. Eszembe jutott a tavalyi két Store Championship, ahol mindkétszer 3-1-gyel álltam és Dávid mindkétszer megvert az ötödik meccsen, így egyik alkalommal sem jutottam a cut-ba. Elmeséltem az ellenfelemnek, hogy milyen tapasztalataim vannak a hajói ellen, majd ő előadta, hogy semmi gond, pont az ő listája ellen akkor még nem játszottam, mert az a Tomi és Sam által játszott két változat keveréke. Zsír, máris jobb...

Az övében Kanan vitte a VCX-et, aki kicsit máshogy volt szerelve (TLT, Accuracy Corrector, Rey, EU és talán Recon Spec.), a másik két hajó talán ugyanaz volt, mint a 3. meccsen. Végül arra jutottam, hogy amíg minden hajó sértetlen a pályán, addig nem kaptam ki, szóval tehetek valamit a győzelemért. A korábbi meccsen született terv értelmében minden fegyverrel a Ghost-ra mentem. Dash HLC (Fenn képesség bekapcsolva, mert volt két – addigra már csak egy – fókuszom): 1 hit + 3 blank, LW-ból egy még egy hit sikerült, így a 4 kockás támadásomból 1 sebet sikerült a 0 zöld kockás hajóba beletömni (volt rajta Evade). Még a csökkentett kockás TLT-m is csak a vukik miatt tudott két pajzsot levenni róla. Mindeközben az első 2 lövéskörben a Ghost-om úgy ment le fél életre, hogy az ellenfél nem dobott el hozzá kockát (Acc. Corr., harci fázis + kör vége TLT), mindig csak diktálta, hogy mennyi pajzsot vegyek le és mennyi kártyát húzzak.

Itt nagyon elment a kedvem az egésztől, elkezdtem csak úgy lépkedni, hogy a LW azért működjön és ha lehet, elérjem Kanan-t mindkét hajómmal, de nem fűztem semmi reményt a győzelemhez.

A meccs közepe teljesen ki is esett, csak annyira emlékszem, hogy lassan elkezdtem elég jókat dobálni (a Sensor Jammer hiánya amúgy is kifejezett megkönnyebbülés volt), még olyan is volt, hogy LW-ból kritet dobtam a blank-ből. Bár a Lothal Rebel odaveszett, Kanan egyszer csak már 1 életen vergődött, viszont Fenn sértetlen volt, de mindketten be voltak szorulva a sarokba, Dash pedig kb. 4 élettel kifelé nézett úgy, hogy utánuk is tudott volna fordulni, vagy el a pálya közepe felé. Mivel vesztésre álltam, úgy voltam vele, hogy bár muszáj lelőnöm még több dolgot is, de ha utánuk fordulok, az biztos öngyilkosság, ugyanis szinte biztosra vettem, hogy az Attack Shuttle ki fog dokkolni és gyakorlatilag csak az arcomba tudta volna kitenni. Úgy döntöttem, hogy menekülést színlelve hátra fogok HLC-zni, mert azt találtam ki, hogy szépen feltöltöm Rey-t (Fenn nem ért utol, így ezt meg is tehettem), visszakanyarodva a pálya közepén keresek egy pozíciót, ahol el tudom csípni Kanan-t, majd lelövöm Fenn-t és akkor nyerek.

Annyira megörültem a tervnek, hogy meg is valósítottam, ami két rajtam kívül álló tényező nélkül nem sikerülhetett volna: egyrészt itt már a 3, majd 2 életes Dash annyira jól védekezett, hogy már szégyelltem annyi szimbólumot dobni a zöld kockákkal, másrészt az ellenfelem példás sportszerűséggel (utólag színtiszta hülyeségként definiálta) nem fordult el mindkét komppal a VCX halála után, hanem Dash nyomába eredt, aki így lövésekhez jutott. Időhúzásnak sem volt semmi nyoma, teljesen egyforma tempóban, a kiélezett szituáció ellenére nagyon pörgősen játszottunk.

Volt egy utólag nagyon vicces esemény, amikor Fenn bejött R1-be, a két Shuttle nem tudta lelőni a YT-t úgy sem, hogy elfelejtettem feltenni Rey-ről egy fókuszt, de ennek következtében nagyon bátran megcsinálhattam az utolsó körben azt a BR-t, ami nélkül ott is R1-ben lett volna és nem tudtam volna lőni rá. Az utolsó pár körben annyira ideges voltam, hogy szerintem idegbeteg fejjel járkáltam fel-le az asztal mellett, már a végén egy időre helyet cseréltünk az asztal körül, illetve annyira remegett a kezem, hogy alig tudtam adogatni a manőversablonokat.

Az utolsó előtti körben Dash a sarokban fordult be, vagy 2-3 centi maradt a lépés után a pálya széléig, de az összes ujjamat majdnem lerágtam, mire leléptem és tényleg láttam, hogy nem mentem le vele a playmat-ről. Az utolsó lövésnél a 2 életes Dash-nek nem volt semmije, csak a HLC + Lone Wolf, míg az 1 életes Fenn-nek volt egy fókusza, mert nem merte elkölteni támadásra. Úgy emlékszem, hogy 2 hitet sikerült összeszenvednem és az kellett a győzelemhez, hogy ő a 2 zöld kockáján legalább 1 üres oldalt dobjon. Ez meg is történt, majd abban a pillanatban bekiabálták, hogy lejárt az idő. Így nyertem meg az eddigi legidegtépőbb és legszorosabb X-Wing meccsemet.

Győzelem: 82-72

A MOV-om itt már nem volt olyan jó, de ez a legkevésbé sem érdekelt, mert megvolt a 4 győzelem és végül a 6. helyen jutottam be a cut-ba. Marci 5. lett, így az is biztos volt, hogy nem egymással játszunk másnap. Bendzsi sajnos kikapott az utolsó meccsen az én 3. fordulós ellenfelemtől (Sam eléggé alávágott a magyar küldöttségnek). Az utolsó meccses ellenfelem a legjobb 3 győzelmesként szintén bejutott a cut-ba, aminek őszintén örültem, mert még mindig volt bennem egy fél bűntudat, amiért az elején kifejtettem neki, hogy nincs esélyem ellene, aztán egy olyan szoros végjátékban mégis legyűrtem. Bendzsi azt is kiderítette nekem, hogy másnap ki ellen fogok játszani, és mivel szombaton már összekerült vele, szólt, hogy az ion bombákra figyeljek oda. Igen jól is jött, hogy ezt időben tudatosítottam magamban.

Az éjszaka nem volt túl pihentető, mert egyébként sem aludtam jól, de ezen felül egy kedves helyi lakos úgy döntött, hogy a szálláshely kaputelefonjának csengőjén fog kb. negyed és háromnegyed kettő között különféle indulókat eljátszani, ami elég jól is ment neki, cserébe én a koncert végeztével még annyira sem tudtam visszaaludni, mint ahogy előtte ment.

A TOP 8-ba 6 lázadó és 2 birodalmi sereg került, a lázadók közül 1-ben nem volt VCX-100-as.

TOP 8 – „RiflRafl”

A lista:

Miranda Doni (29)
Twin Laser Turret (6)
Extra Munitions (2)
Harpoon Missiles (4)
Inspiring Recruit (1)
Ion Bombs (2)

Lowhhrick (28)
Selflessness (1)
Wookiee Commandos (1)

Fenn Rau (Sheathipede) (20)
Veteran Instincts (1)
Hotshot Co-pilot (4)
R2 Astromech (1)

Total: 100
View in Yet Another Squad Builder

A legnagyobb fejtörést itt a célpontok prioritásának meghatározása okozta, mert Miranda képes pajzsot regenerálni, ugyanakkor a legnagyobb támadóerőt a K-wing képviselte, ezért jó lett volna tőle mielőbb megszabadulni. Ugyanakkor Fenn már bizonyította, hogy Dash-nek nagyon nehéz ellene érvényesülni, ezért jó lett volna tőle is mielőbb megszabadulni. A vuki pedig önmagában aránylag könnyen megkerülhető és a támadása sem a legerősebb, ezért akár hagyhattam is volna, de a két másik hajó elpusztítását annyira megnehezíti, hogy amíg alakzatban maradnak, addig gyakorlatilag kár is a többieket megkezdeni.

Itt azt terveltem ki, hogy lelövöm a vukit, aztán Fenn-t, míg én igyekszem nem elveszíteni mindkét hajó felét, legfeljebb csak az egyiket és mire idáig eljutunk, elmegy egy csomó idő a meccsből, így Mirandát nem is feltétlenül kell megölnöm, ha pedig mégis, akkor a HLC+TLT párosnak az is kell, hogy menjen. Az elején elég jó döntést sikerült hoznom, ugyanis, Miranda tett egy target lock-ot Dash-re, és a vukival egyetemben R3-ban érte el, Fenn pedig sehogy. Itt költöttem el a Countermeasures-t, ezért a Harpoon-t nem tudta kilőni, a támadásokat pedig könnyen megfogtam 3, ill. 4 kocka + LW segítségével.

Mindezért cserébe 5 sebet beletettem a vukiba a két hajómmal. Itt a meccs kimeneteléről döntő kör következett, ugyanis az látszott, hogy ha tartósan LW-t akarok használni, akkor Dash-nek középre kell fordulni egy nagy üres térbe, a Ghost-nak pedig nyomulni a túlsó oldal irányába. Ekkor megláttam a másik lehetőséget: Dash kifordul balra a sarokba, ott befér egy BR és jó vagyok, nincs Harpoon, legfeljebb egy TLT és egy R3 Fenn lövés, én pedig vígan HLC-zek, a Ghost pedig pici íven befordul egy stresszért, de jó pozícióért.

Ekkor tudatosult bennem, hogy az ellenfelem ugyanezt mérlegeli és ha erre az opcióra jól reagál, akkor nagyon rosszul járok, nagyon meglőnek és a következő körökre is nagyon rossz helyzetben leszek. Azt kellett kitalálnunk, hogy a másik mit gondol arról, hogy mit fog kitalálni a másik.

Óriási megkönnyebbülésemre megnyertem a májndgémet, mert arra számított, hogy a másikat nem merem meglépni, mert arra számítok, hogy azt ő is annyira jónak tartja a számomra, hogy nem hiszem el, hogy nem arra fordul, ezért inkább a kézenfekvőbb, de rosszabb pozícióba lépek be.

Fenn R1-es Ghost lövést kapott, a Vuki HLC-t, 2 életre ment le. Arra is figyelnem kellett, hogy az ion bomba ha elkap, akkor a Ghost ne menjen aszteroidára, csak legfeljebb szemétre (abban biztos voltam, hogy bármerre fordul, ki fogja tenni és el is ért vele), de még így is megérte stresszért éles 1-est menni és tartósan lemondani az akciókról. Ebben a körben csak Fenn-t tudtam sebezni, de ő lement egy életre, viszont a vuki meg innentől képtelen volt felrobbanni még 2 lövéskörön át, így egy R1-es Ghost lövésig kellett várnom a halálára. Az ionból Dash is kapott, de nagy baj nem lett belőle, viszont az 1 életes Fenn tovább csinálta a dolgát, valamint az ellenfelem elkövette azt a hibát, hogy az utolsó pajzsán álló Miranda nem regenerált vagy legalább maradt semleges a Harpoon-hoz, hanem elégetett egy pajzsot 5 kockáért, ami ugyan ijesztően beütött Dash-nek (3 életre ment le), viszont 5 életet cserébe azonnal pont lelőttem a két turret segítségével. A Ghost-ról ekkor kb. 4 pajzs hiányzott mindössze, így az ellenfelem feladta a meccset.

Győzelem: 100 - 27

TOP 4 – Sam (megint)

Nem azért nem írok erről a meccsről többet, mert itt estem ki, hanem mert egyrészt az is csoda lesz, ha valaki kibírja, hogy idáig elolvassa ezt a lassan novellaméretű irományt, másrészt pedig ugyanaz történt, mint az előző nap 3. meccsén, csak gyorsabban.

Vereség: nem emlékszem – 100

A döntőben egyébként kikapott egy másik nagyon jó játékostól, aki Kylo-Palpatine-RAC + Inquisitor listával játszott és aki Marcit kiejtette a TOP 8 között.

Összbenyomás

Bőven túlszárnyaltam az előzetes várakozásomat, amivel örömteli módon rögtön az első külföldi versenyemen sikerült elérni az eddigi legjobb eredményemet és hazahozni egy csomagnyi király díjat. Minden ellenfelem nagyon sportszerű volt, készséggel segítettek azonosítani és fordítgatni a német kártyákat, nem az idővel akartak zsonglőrködni és jó mentalitással játszottak.

Kétszer is előfordult, hogy a sebzéskártyák kihúzása után jutott eszembe, hogy az Evade tokent nem költöttem el a Ghost-ról, mindkét ellenfelem gondolkodás nélkül megengedte, hogy visszacsináljam a dolgot és az utolsó lapot félretegyem vagy visszakeverjem. Én is igyekeztem viszonozni a hozzáállásukat, remélhetően sikerült is.

A helyszínnel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy eléggé el vagyunk itthon kényeztetve a szép játszóhelyekkel, mert az a pince, ahol a verseny zajlott, nem volt túl elegáns. Ez önmagában nem lett volna baj, mert nem bálba mentünk, viszont a gyűrődő, hol csúszós, hol épp tapadós PVC playmat-eken kifejezetten kényelmetlen volt esetenként játszani. Az osztrák X-Wing-es életbe azért túl nagy betekintést nem kaptunk egy ekkora indulószámú versennyel, de az látszott, hogy sokan hoztak Ghost-ot, aminek köszönhetően nem volt meglepő, hogy sokan voltak vele jó helyezésen is. Ehhez még bizonyára hozzájárult az is, hogy az amúgy is erős játékosok jó része azzal játszott.

Mivel a többi nemzetközi versenyen is elég népszerű most a Ghost + 2 Shuttle összeállítás, bizonyára ezzel is az lesz, hogy mivel nagyon erős, aki komoly helyezést akar elérni vele, az vagy ezzel játszik, vagy nagyon felkészül ellene a saját listaválasztása és a stratégia tekintetében. Mindazonáltal azt gondolom, hogy bár tényleg nagyon erős listák ezek, ugyanúgy jó játékos kell hozzá, hogy messzire jusson velük, mert a meccseket akkor sem a műanyag makettek és a kártyák nyerik. Emellett az is bizonyított tény, hogy ezek a listák is verhetők jó játékkal és értelmes squad-okkal. Mióta én játszom, mindig volt 1-2 listatípus, amit éppen szinte mindenki túl erősnek tartott és mindig jött helyette másik, ezzel a részével ezért nem is tartom érdemesnek sokat foglalkozni.

Számomra a játék kompetitív része sokkal inkább jelenti azt, hogy az ember sokat gyakorol manőverezést, setup-okat, nyitásokat, hatékonyan végiggondolja az aktuális ellenfelével szemben sikerre esélyes stratégiát, minden meccse után átveszi, hogy mit kellett volna másképp csinálnia, hol lett volna jobb egy másik akció, stb. A nagy versenyeken jól szereplő játékosok szinte (de persze sajnos nem 100%-ban) kivétel nélkül sokkal jobban megismerhetők arról, hogy szimpatikusan viselkednek és félelmetesen precízen játszanak, mint arról, hogy megpróbálnak a szabályok kijátszásával és az ellenfelük figyelmetlenségével nyerni vagy panaszkodnak bárki listájára. Aztán valahogy mégis ők nyerik a legtöbb meccset.

A kis kitérő után még egyszer le a kalappal, ha elolvassa valaki ezt a sok szöveget és a kevés, de annál jobb tapasztalataim alapján én is csak bátorítani tudok mindenkit a nemzetközi versenyeken való részvételre.

Köszönjük Iminek és mindenkinek, aki végigolvasta a beszámolóit! Küldjetek Ti is bátran élménybeszámolót X-Wing-es (verseny)élményeitekről.

Vörös Ötös, készenlétben!